A végén mesélek egy igazi sztorit, hogyan kell sátrat állítani hóviharban az északi sarkör alatt.

Több összetevője lehet, íme egy nézőpont.

Kitartás olyan helyen létezik ahol rend van. Minél nagyobb a rend annál nagyobb a fókuszáltság.

Mondok egy példát:

Ki akarsz takarítani egy giga nagy irodaházat. A felszerelésed ismered és minden megvan hozzá. Tudod hogy ez 8 óra alatt lesz meg. És nekiállsz. Tudod, hogy ennyi és ennyi idő lesz. Rászánod az időd, tudod mennyi energia. Kitartasz az elejétől a végéig. Nem megy el kedved mert, tudod mi várható. Rend van a fejedben és a dolgaid között. Fel tudod becsülni pontosan mekkora energia kell hozzá, így nem ér meglepetés. Hatékony vagy, pörögsz és látod, bár sok munka lesz vele, de tudod pontosan, hogy megcsinálod mert megvan minden hozzá.

De tegyük fel hiányos a cucc, nem tudod mi hol van. Minden káosz és fogalmad sincs, hogy azt a giga nagy épületet, hogy fogod kitakarítani. A hatékonyság messze elkerül. A lelkesedésnek és fókuszáltságnak se híre se hamva. Könnyen lehet, hogy bár egyszer kész lesz valahogy, de hogy még egyszer ilyen vállalkozásba örömmel nem

állsz bele az tuti. Csökken ezzel kapcsolatban a kitartás.

Ez persze kissé vitatható. Vannak akik azt mondják a zseni átlát a káoszon.

Lehet, de ki tudja mennyire lenne hatékonyabb a rendben.

Tételezzük fel, mégis köze van a rendnek a kitartáshoz. Vagy hívhatjuk úgy, hogy motiváltsághoz.

Íme ahogy nekem összeállt mi miből következik.

Rend= hatékonyság

Hatékonyság =gyors fordulatszám

Gyors fordulatszám =lelkesedés a célért

Lelkesedés a célért=kitartás

Az előadásaimban, arról beszélek, hogyan lehet kivitelezni olyan projektet amihez iszonyat sok kitartás kell.

Mesélek arról, hogy olyan helyzetekben ahol ha elrontasz valamit akár az életedbe is kerülhet.

Csak képzeld el, mondjuk -24 fok van. 12 órát már legyalogoltál reggel óta, és most gyorsan sátrat kell állítani mert kb 40 perc és tetőzik a vihar. ( itt pontosan 100 kilométer/órás szél befúvásokat jelentettek) Egyre erősebben fúj a szél. Néha, ha nem figyelsz fel is tudna lökni. Dermesztő hideg van. Ha nem vagy gyors és nem mozogsz egy idő után nem igazán működnek jól az ujjaid. Amellett, hogy nagyon fájnak. Itt aztán javallott, hogyha gyorsan fel akarod állítani a sátrat, és még egy hófalat is építeni a sátor elé ami eltereli az viharos szelet és így nem szedi szét a sátrat, pontosan tudd merre vannak a cuccaid és tudd, hogyan kell őket használni. Mert ha elrontod, (márpedig ha nem tudod,hogy kell dupla vastag kesztyűben, kissé elgémberedett újakkal vékony sátor zsinórokat rutinosan ki feszíteni) hű elviszi a sátrat a szél és pár órán belül megfagysz. Ez nem hangzik túl jól de jobb tisztában lenni vele. Szóval gyorsnak hatékonynak kell lenni és tudni mi hol van.

Össze kell dolgozni a másikkal és mivel nem hallasz semmit, csak akkor van esély a hatékony munkára ha mindenki tudja rutinosan dolgát. Minden rendben megy, miközben a fejed felett már lassan tombol a vihar.

És ez az ami olyan dolgot ad, hogy kitartás a cél felé. Mert szemtelenül magabiztos és motivált vagy. Mert tudod miből mi következik. És pontosan tudod, hogy el fogod érni a célod!

Nagyon sok példát tapasztalatot tudok felhozni a céges előadásaimon. Ha úgy érzed neked vagy a munkatársaidnak szükséges lehet egy plusz nézőpont a kitartásról, keress meg!

Barátsággal, Nóra

Hogy is van ez?

A csapda egy olyan dolog ahova bekerül az ember és szorítva érzi magát nem tud mozdulni belőle. Megállítja, mondjuk úgy az útján. Többek között azért került bele mert nem tudta, hogyan kell kezelni azt a dolgot. Nem volt tudása hozzá. Egy célhoz vezető út csapdákkal van teleszórva. Sokszor olyan dolgokkal amibe ha bele kerülünk uh … hát bizony jó lenne ha most nem ott lennénk. Ez egészen addig nem oldódik meg, amíg fogja magát az ember és azt mondja. Hát jó… legyen. Csapdába kerültem. Hát ez van. És higgadt marad ekkor. Elkezd agyalni. Ott van az hegycsúcs én oda akarok felérni. De basszus van előtte ez a bitang nagy mocsár amin át kellene jutni. Most akkor mondjak le erről a célról mert előttem van egy nagy csapda? Egy nagy akadály ?

Vagy menjek bele és ki tudja lehet bele is halok elnyel vagy ilyesmi…

Vaaaaagy, és fogja magát az ember és elkezd kutakodni. Hogy a fenébe lehetne mégis átmenni rajta? Hogyan? Egyszer mintha valaki átment volna rajta… igen felkeresem!!! Ez az!!! Felkeresem és megkérdezem ő, hogy csinálta. Igen!!! Engem aztán nem állít meg, semmi!!! Bele megyek a mocsárba persze de tudni fogom, hogy kell kijönni belőle. Meg fogom találni a módját…

 

Ne add fel, bárminemű csapda vagy akadály jön szembe veled!

Egyik szemed a mocsáron, de a tekinteted emeld mindig a hegycsúcs felé, hogy sose feledd miért is indultál.

Hippokratész

 

Ez egy nagy igazság számomra.

És azt gondolom az élet minden területére igaz lehet. Család, munka, sport, célok.

 

Ha bármelyik fent említett terület “beteg” vagyis nem működik az általunk ideálisnak gondolt szerint, fel kell hagyni azokkal a káros tevékenységekkel amik azt okozzák. Ez az első lépés. Biztos kemény lesz.

De ha sikerül őszintének lenni magunkhoz, tudunk változtatni.

Miért kerülünk válságos helyzetbe a mai világban.

Ennek az egyik oka, hogy nem vesszük észre a jeleket amik villódznak, de nem fájnak annyira, hogy komolyan vegyük őket.

Mit csinálunk egy nap, felkelünk a kényelmes ágyból, kávé stb be kocsival a munkahelyre azt ha jó napunk van jól sikerül a meló, ha rossz akkor nem.

Ahogy mint egyén lazulok és kevesebbet teszek mint ami a kötelességem csoporton belül, elkezdtem rombolni a helyzetet. Azt majd másnak kell megcsinálnia. És ha a másik se csinálja meg? És mondjuk baromi nagyban történik ez? Tengernyi mulasztás. Meg kellene csinálni a napi feladatomat, de most inkább fáj a fejem, és amúgy meg összevesztem a boltossal stb… nincs pénz úgyse, minek? Kifogás( bocs).Hát mutass jó példát vizsgázz mindennap ötösre a munkádból. És szólj rá arra aki nem ezt teszi, mert egy hajóban eveztek és ha süllyed együtt merültök a habokba. És ez az igazi életveszély, sunyi lassú módon.

 

Tehetünk-e a magunk szintjén a válság ellen? Igen.

Nem fáj eléggé az elején amikor beindul, ezért reagálunk lassan. Nincs meg az a nézőpont, hogy mi lesz a következmény pl, 2 év múlva. Nem lényeges, most így kényelmes ilyen kedvem van. Chillezzünk.

Ez a trendi. Legyen 4 nap meló egy héten.

Bocs ez lesz a halál. Nekem kevés a hat is. Mert szeretem amit csinálok. És mert a józan paraszti eszem azt mondja ha válságos helyzet van, nem lazulok, hanem jobban nyomom. Tegyük fel, ha mondjuk egy életveszélyes szituban vagy… ég a ház. Te nem ülsz le “chillezni”.( ez most egy trendi szó, és sulykolják már a tizenévesek körében is; céltalanul eltöltött időt jelent) Összefog a szomszédság és oltjátok a tüzet. Mindenki. Mert tudja mindenki, ha nem csinálja hamarosan égni fog az övé is. Mint állat dolgoznak. És aki leül és csak nézi, asszem szájba verik. Na ezt kell elképzelni a mostani időkre is. Óvatosan kérdezem, most nem ég a ház? Válságos időkben össze kell szorítani a fogunkat összefogni és a lehető legprofibb módon működni, többet dolgozni és mást is erre bíztatni. A jól elvégzett feladat energiát ad és nem akarsz “chillezni”- lazulni. Vannak idők amikor keménynek kell lenni. De a végén sohasem arról nosztalgiázik az ember milyen lusta voltam hanem, hogy milyen jó volt átmenni a nehézségeken. Kitartást.

De nem ez a lényeg!

Nem láttam még embert aki ne lett volna néha így. Mert egy rendszerben élünk, tele mindenféle emberrel az ő saját céljaikkal és van amikor keresztezik az enyémeket. És ez is totál rendben van. Hiszen egyedül persze könyebbnek tűnhet, de próbáljunk csak elmenni egy olyan helyre ahol tudjuk soha senkivel nem lesz többé lehetőségünk találkozni… para!!! Szóval ez sem opció 🙂

De van egy olyan dolog, hogy kitartás. És ez azt jelenti jön valami, kimozdít az utamról, kezelem ahogy csak lehet és már vissza is térek újra az utamra. És van egy csomó trükk amivel fel tudod magad újra és újra abba az állapotba hozni, hogy lelkes és kitartó legyél a céljaiddal kapcsolatban.

“Nem akartad feladni?” Őszintén. Kinek ne jutna az eszébe, hogy most már elég … nem bírom!!! Az ember nekiáll lelkesen az adott célnak. Aztán jön a rideg a valóság. Oh, ez baromira nem úgy van ahogy elképzeltem. Nehmár! Ez tízszer nehezebb mint hittem. Ezt nem akarom átélni! Túl sok energia! Ha abbahagyom talán több energiám marad. Talán itt kellene hagyni és valami másba kezdeni ami könnyebb.

De itt a trükk! ➡️A feladás több energiát fogyaszt el mintha megcsinálod.

Mi fog valójában történni. Sima matek.

Elkezdesz egy dolgot. Beleraksz pl. 10 egységnyi energiát. Megakadsz. Irányt váltasz. Elkezdesz egy másik tevékenységet, hátha könyebb lesz. Abba is beleteszel 10 egységnyi energiát és így tovább.Totál szétszóródottá válik az élet. Egyre kevesebb lesz az energia, lelkesedés.

Az évek meg telnek.

Egyszerű … kiszámolod az órák számát amit beleraksz egy adott tevékenységbe és rájössz ha kitartóan csinálod és folyamatosan akkor ugyanannyi energia sőt kevesebb, mintha száz újabb és újabb tevékenységet kezdenél el. Továbbá ha átmész a kezdeti nehézségeken egyre könyebb lesz hiszen rutinossá válsz a dologban. És a grátisz egy egységnyi idő amit a dologra ráfordítasz a gyakorlottság miatt sokkal hatékonyabb, gyorsabb lesz. Ezt el lehet érni. Bármilyen tevékenységben. Tényleg. Gyerek nevelés, sport, cégvezetés.

Ezt nevezhetjük kitartásnak. A célom érdekében probléma megoldó nem pedig probléma elkerülő üzemmódba kapcsolok át.

Nem mondom, hogy mindig könnyű. Egy helyzetet kétféleképpen közelíthetünk meg. “Miért nem lehet megoldani “ vagy “hogyan lehet mégis megoldani”.

Nincs más opció.

Mint amikor te végig vonulsz az utcán, éppen fütyörészve. És a kutyák elkezdenek ugatni, talán irigyek mert ők be vannak zárva…Sejtik, hogy nekik nem lesz nagyobb az udvar sosem. De te kint vagy a kerítésen és tiéd a tér, szabad vagy. És nem csak az utca végére fogsz elérni hanem túl azon és ezt érzik. A rácson belül azt ugatják “Ha te megcsinálod akkor már én nem tudom magamat hitegetni, hogy nem lehet. Mert valaki mégis megcsinálta. Álljál már le!!!”

Valaki elvan a csonttal amit neki dobtak, rágja, morog, csámcsog rajta el se gondolkozik lehet esetleg több is, irigykedik félti el ne vegye tőle senki, totál lefoglalja magát ezzel a dologgal. Te meg megmutatod van nagyobb játszótér is mint az udvar és van nagyobb játék is mint az eléd hajított csontot rágni.

És ez tök oké. Mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy ugasson rád vagy netán szurkoljon és örüljön a sikereidnek vagy esetleg veled együtt játszon. Szerintem a morgós kutyákkal sokat nem kell foglalkozni😉mert a végén még az ember a kerítésen belül fogja magát találni…